Történet

A magyar királyi József Nádor Műegyetemen és jogelődjeinél a mechanikai technológiát, mint tantárgyat, már a XIX. század közepétől oktatták olyan professzorok, akik más tárgyakat is, pld. geometriát tanítottak. A tantárgynak önálló oktatási egysége, a  Mechanikai Technológia Tanszék 1889 május 13-án alakult meg, amikor Rejtő Sándorokleveles gépészmérnök, királyi ipari felügyelő nyilvános tanári kinevezést kapott a mechanikai technológia tárgykör előadására. Rejtő Sándor az addig csak leíró jellegű mechanikai technológiát elméletileg is megalapozott tudományággá fejlesztette. Rendkívül termékeny munkát végzett a mechanikai technológia szinte valamennyi területén. Munkásságát számos könyv, jegyzet és oktatási segédlet fémjelzi. Az 1901/02 és a 1903/04 tanévekben a gépészmérnöki szakosztály dékánja, az 1920/21 tanévben a Műegyetem rektora, majd 1923-tól az Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

 

Dr. Misángyi Vilmos – aki az 1924-ben vette át a tanszék irányítását a nyugdíjba vonult Rejtő Sándortól – meghatározó szerepet játszott a tanszék által előadott tantárgyak korszerűsítésében. Vezetése alatt olyan kiválóságok kezdték meg pályafutásukat, mint Zorkóczy Béla (1925-től 1932-ig tanársegéd, majd 1932-től 1934-ig adjunktus), Gillemot László (1936-tól 1941-ig tanársegéd, majd 1941-től adjunktus) és Vér Tibor (1931-től 1944-ig magántanár), aki hazánkban elsőként vezette be a fárasztóvizsgálatokat.

 

A II. világháború a tanszék életében is jelentős törést okozott. 1944 novemberében a Műegyetem felsőbb évfolyamait tanulmányaik folytatására Németországba telepítették ki. Budapest 102 napig tartó ostroma során 1944 decemberétől 1945 februárjáig súlyos, csaknem helyrehozhatatlan károk érték a tanszék berendezéseit és épületeit. A harcok elcsendesedése után hamarosan megindult a helyreállítás és megkezdődött az oktatás.

 

A Mechanikai Technológia Tanszék vezetésére Dr. Gillemot László adjunktus – az 1947/48-as tanévtől kezdődően mint tanszékvezető egyetemi tanár – kapott megbízást. E megbízatásának 1977 augusztus 20-án bekövetkező haláláig tett eleget. Csaknem 42 évig volt a tanszék hűséges munkatársa, majd vezetője. Munkásságát számos rangos kitüntetés (Kossuth díj 1949-ben és 1957-ben) és a Magyar Tudományos Akadémia tagsága jelezte (1949 október 31-től).

 

Az 1949-es műegyetemi reformot követő években a mechanikai technológiák egyes fejezetei önálló tanszékeket kaptak (Villamosipari Anyagok Technológiája Tanszék, Könnyűipari és Textiltechnológia Tanszék, Gépgyártástechnológia Tanszék, Szerszámgépek Tanszék). A fémes anyagok és azok tulajdonságait megváltoztató technológiák tárgyköre maradt a nevét megtartó Mechanikai Technológia Tanszéken.

 

Dr. Gillemot László vezetésével megújult képzés a mechanikai technológiák korszerű és naprakész ismereteivel látta el a tanszék hallgatóit, akik közül számosan később a tanszék munkatársai lettek. Az 1958/59 tanévtől kezdődően az addig “Szerkezeti anyagok technológiája” közös néven tanított alaptárgyat szétbontották külön néven a metallográfia és anyagvizsgálat, a szerkezeti anyagok technológiája, továbbá a hegesztés oktatására. Az alaptárgyi oktatásban a műhelygyakorlat jellegű képzés mellett bevezették a laboratóriumi méréseket is. A 60-as évek közepétől a tanszéki oktatók vették át a külső meghívott előadóktól a forgácsolás nélküli megmunkálások, illetve a képlékeny alakítás tárgyak oktatását.

 

Az 1960/61-es tanévtől kezdődőden, a Műegyetemen megkezdődött a szakmérnökök képzése, a hegesztő, anyagvizsgáló és képlékenyalakító szakmérnökök oktatása.

 

Az 1973/74-es tanévtől bevezetett reform alapján megújult szakosodási rendben a tanszék a gépgyártástechnológus szakképzésen belül két szakirány: a hegesztés és a képlékenyalakítás gondozására készült fel. Bevezették a forgácsolás nélküli technológiák szaktárgyi oktatását a nem technológus szakos hallgatók számára.

 

Az Intézet oktatói és kutatói folyamatosan részt vettek a tantárgyak korszerűsítésében, a hazai és nemzetközi kutatásokban, valamint jelentős szerepet játszottak a hazai gépészmérnökképzés korszerűsítésében. Az 1993/94 tanévtől bevezetett kredit rendszerű képzésben az Anyagtechnológia modult gondozza a tanszék. 1993-tól a tanszék gondozza a gépészmérnöki doktori  (PhD) képzésen belül az alkalmazott anyagtudományi alprogramot.

 

A tanszék jelentős eredményeket ért el a hegesztés, hőkezelés és gépipari képlékenyalakítás technológiai kutatása terén. A mechanikai anyagvizsgálatok terén vezető szerepet játszott a törésmechanikai és alakíthatósági vizsgálatok hazai bevezetésében. Munkatársai honosították meg a precíziós öntést, az indukciós hőkezelést, a hegesztett szerkezetek radiológiai vizsgálatát már több mint 50 évvel ezelőtt! Az új anyagok és új eljárások (pld. martenzites erőművi acélok, porkohászati alumíniumötvözetek, nanokristályos tömbi anyagok) kutatása jelenleg is folyamatban van.

 

Villamosipari Anyagtechnológia Tanszék a BME Villamosmérnöki Kar szervezeti egységeként 1952-ben alakult meg. Feladata a villamosmérnök hallgatók technológiai, anyagismereti, munkavédelmi oktatása volt. A tanszék öt fős létszámmal, Dr. Vasvári Nagy Ferenc vezetésével a Szerb utcai épületben kezdte el munkáját. A laboratóriumi eszközök zömét üzemek adományozták, a szűkös lehetőségek miatt az első hét évben a gyakorlati órákat üzemlátogatásokkal helyettesítették. A “Szerkezeti anyagok” címmel oktatott háromféléves tárgy enciklopédikus jelleggel felölelte a villamosiparin túlmenően a mérnöki gyakorlatban előforduló ismeretanyagot. Ebben az időszakban kísérleti és ipari munkák a kavitáció, a hegesztési technológiák, és a roncsolásmentes anyagvizsgálatok témaköreiben folytak, és az üzemekben sok anyagvizsgáló berendezés hitelesítését is a tanszék munkatársai végezték el.

 

1964 és 1986 között a tanszéket Dr. Prohászka János vezette, majd 1986-97-ig, az újjászervezésig, Dr Ginsztler János. A villamosmérnök hallgatók számára oktatott alapozó tárgy neve “Anyagtechnológiá”-ra változott, két félévre szűkült, csökkent az óraszám. Az addigi széleskörű mérnöki ismeretanyag oktatása a villamosipar területére korlátozódott, a leíró jelleg helyett már ekkor is az anyagszerkezeti alapok kerültek előtérbe. A tanszék 1969-ben költözött a V/2 épületbe. A Magyar Tudományos Akadémia Prohászka akadémikus vezetésével kihelyezett Fémszerkezettani Kutatócsoportot létesített a tanszéken. A permanens oktatási reformok egyikének eredményeként a villamosmérnöki szakos hallgatók részére oktatott alapozó tárgy neve Anyagtudományra változott. 1992-től a villamos mellett a gépész hallgatók munkavédelmi oktatását, és karunk Orvostechnika moduljának szervezését is ez a tanszék végezte.

 

1970-ben a Villamosipari Anyagtechnológia és a Mechanikai Technológia Tanszékből létrejött a Gépészmérnöki Kar Mechanikai Technológia és Anyagszerkezettani Intézete. A szervezeti átalakítás az oktatási feladatokat lényegesen nem érintette, a két tanszék továbbra is két karra oktatott, komplex feladataikat továbbra is önállóan látták el. Az Intézet alapító igazgatója Gillemot László, helyettese Prohászka János akadémikusok voltak. Gillemot László 1977-ben bekövetkezett halála után az Intézet igazgatója Dr. Prohászka János, helyettese, és egyben a Mechanikai Technológia Tanszék vezetője Dr.Artinger István lett. Prohászka János vezetői megbízásásának lejártakor 1986-ban az Intézet igazgatója Dr. Artinger István, helyettese 1992-ig Dr. Ziaja György, a Villamosipari Anyagtechnológia Tanszék vezetője 1986-97-ig Dr. Ginsztler János lett, aki 1992 és 97 között egyben az Intézet igazgatóhelyettesi tisztét is ellátta.

 

Az Intézet 1997-ben megszünt, helyette a két tanszék összevonásával jött létre a Mechanikai Technológia és Anyagszerkezettan Tanszék Dr. Ginsztler János vezetésével. A Tanszék Gépészmérnökkari- és Villamosmérnökkari Oktatási csoportokra, valamint az MTA által fenntartott Fémtechnológiai Kutatócsoportra tagozódott. A Tanszék neve 2004-től újra megváltozott, azóta az Anyagtudomány és Technológia Tanszék nevet viseli. 2007-től a tanszékvezetést Dr. Dévényi László vette át, és megszűnt a két oktatási csoport formális különválása. Az egyetemi terület-átcsoportosítások keretében a tanszék elhagyta a V2 épületet, az MT épület részbeni felújítása mellett ide költözött a tanszék összes oktatója és kutatója. A Fémtechnológiai Kutatócsoport megszűntét követően szerepét részben a 2012-ben alakult, Czigány Tibor prof. által vezetett MTA- BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport vette át. 2014 januárjától a tanszék vezetésére Dr. Szabó Péter János kapott megbízást helyettese pedig Dr. Orbulov Imre Norbert lett.

 

A tanszéken magyar és külföldi hallgatók részvételével nappali és levelező doktorandusz képzés (PhD) is folyik. A tanszéknek jelentős szerepe van az egyetemen folyó nem magyar (angol, német, orosz és francia) nyelvű képzésekben is, beleértve az olyan speciális képzési formákat, mint pld. az angolnyelvű integrált gépész-villamosmérnök képzés vagy az orosznyelvű robottechnikai mérnökképzés.  Kiterjedt nemzetközi kapcsolatait közös kutatások, kutató és hallgatócserék jelzik, jórészt az Európa Únió által meghirdetett programok keretein belül (COST, INCO-COPERNICUS, TEMPUS, PHARE, FP5, FP6 stb.). Hazai alapkutatási tevékenységét elsősorban az OTKA, az OM és a GM támogatásával végzi. A tanszék a hazai ipar problémáinak megoldásában is részt vesz, rendszeres vállalati megbízások alapján.

 

A hegesztőszakmérnök képzés 1993-ban nemzetközi akkreditálást nyert el, és így lehetőség nyílt arra, hogy a szakmérnök hallgatóink megszerezhessék az EWE (European Welding Engineer) Európai Hegesztőmérnök diplomát. A tanszék Metallográfiai (optikai és pásztázó elektronmikroszkópia) laboratóriumát a Magyar Nemzeti Akkreditáló Testület és a Deutsches Akkreditierungssystem Prüfwesen GmbH 1998-ban akkreditált vizsgálóhellyé minősítette.

 

A tanszék oktatói közül többen töltöttek (töltenek) be egyetemi illetve akadémiai vezető tisztségeket is: Rejtő Sándor rektor, dékán, Gillemot László rektor, rektorhelyettes, Artinger István dékán, Ginsztler János rektorhelyettes voltak, ő jelenleg a Mérnöktovábbképző Intézet igazgatója és a Magyar Szabványügyi Testület elnöke. Prohászka János az MTA műszaki tudományok osztály elnöke, Konkoly Tibor a Magyar Szabványügyi Testület elnökeként tevékenykedett.

 

Több hazai rokontanszék alapítója és vezetője is a Mechanikai Technológia Tanszékről került ki. Zorkóczy Béla 1950-68-ig, Romvári Pál (1968-1991-ig) a miskolci NME Mechanikai Technológia Tanszékén, Kapitány Sándor 1975-85 ig a kecskeméti GAMF Mechanikai Technológia Tanszékén volt tanszékvezető. Vojnich Pál alapította a Bánki Donáth Műszaki Főiskola Mechanikai Technológia Tanszékét. A hazai tudományos közélet több jeles mai képviselője is a tanszéken szerezte szakmérnöki diplomáját vagy tudományos fokozatát, így például Czoboly Ernő, Cser László, Csizmazia Ágnes, Kardos Károly, Lukács János, Tisza Miklós, Tóth László.